A görög „oszteoporószisz” kifejezés a csontok porózussá válását, vagyis a csontritkulást jelenti. Jellemzően a kor előrehaladtával a csontképződés folyamata lelassul és azok leépülése fokozatosan növekszik. A meglévő csontállomány mennyisége csökken és összetételük is folyamatosan romlik. Ezen élettani hatás pedig megnöveli a csonttörés lehetőségének kockázatát. A csontritkulás nem egy egyik napról a másikra bekövetkező betegség, hanem egy éveken – évtizedeken átívelő biológiai változás. De mindez hogyan is meg végbe? Erről kérdeztük Dr. Halász Katalin szakorvost, a SE Kútvölgyi Klinikai tömb reumatológus főorvosát.

 - Tisztelt Doktornő! Köszönjük, hogy ismételten rendelkezésünkre állt. Ezúttal nem mozgásszervi témakörben kérjük szakértő segítségét, hanem a csontritkulás okairól, folyamatáról szeretnénk informálódni. Tapasztalatai szerint mennyire gyakori az előfordulása a magyar lakosság körében, illetve valamely nem vonatkozásában gyakoribb a megjelenése?
- Hazánkban mintegy 800 ezer- 1 millió csontritkulásban szenvedő egyén él. A betegek fele nő. Ez önmagában egy nagy szám. Azonban az érintettek 15 %-a részesül csak gyógyszeres kezelésben. A megkezdett adequat gyógyszeres terápiát egy évvel később csak 30 %-uk folytatja. Ily módon a tartós gyógyszeres védelemben részesülők száma meglehetősen csekély.
A betegség jelentőségét a fokozott csont-törékenység jelenti. Évente Magyarországon 15 ezer csípő táji, 30-40 ezer csigolya 37 ezer csukló, 15 ezer válltáji törés történik . A csípő táji törést szenvedők 30 százaléka a törést követő egy éven belül meghal. Ez az átlaghoz képest jelentős többlethalálozást jelent. Tehát a csontritkulás népegészségügyi jelentősége óriási!

- Tudomásunk szerint az oszteoporózis okai között a tudomány megkülönböztet elsődleges és másodlagos csontritkulást. Mi a különbség közöttük? Milyen formában lehet jelen a genetikai örökletesség? Szintén kapcsolódik a kérdéskörhöz, hogy mely betegségek növelhetik a kialakulás kockázatát?
- Az elsődleges forma kiváltó okát nem ismerjük. Itt van különös jelentősége az örökletes tényezőknek. Ezek a betegség kialakulásának fokozott kockázatát jelentik, azonban sok más tényező - elsősorban életmódbeli - egyidejű hatása is szükséges a betegség klinikai megjelenéséhez. A másodlagos formánál ismerünk egy elsődleges kórállapotot, melynek következménye a csontritkulás. Ezekben az esetekben a primer kórállapot kezelése, elengedhetetlen a másodlagos csontritkulás gyógyításában. A teljes igénye nélkül néhány példa: pajzsmirigy túl-működés, krónikus gyulladásos bélbetegség, autoimmun reumás sokízületi gyulladás , mellék-pajzsmirigy túlműködés stb.
Szép példája a másodlagos oszteoporózis gyógyításának a glutén szenzitív enteropátia. Ez azt jelenti, hogy ha ismert a bélbetegség, és a diétát szigorúan betartja a páciens, a csontrikulása is gyógyul.

- Alapvetően az időskorhoz köthető, de milyen esetekben fordulhat elő fiatalkorban? Illetve milyen befolyással bír a tartósan egészségtelen életmód?
- A betegség lényege a csontszövet mennyiségének megkevesbedése, és fokozott törékenysége. Alapvetően a menopausa utáni időszakban válik láthatóvá a csontritkulás. Tehát spontán vagy mesterséges menopausában (petefészkek korai eltávolítása más okból) korai oszteoporózishoz vezethet. A másodlagos formák bármely életkorban jelentkezhetnek. Néha az oszteporózis észlelése kapcsán indított nyomozómunka vezet a helyes diagnózishoz.
A helytelen életmód - dohányzás, alkoholizmus, mozgásszegénység, coca-cola mértéktelen fogyasztása, tejtermék-szegény táplálkozás - életkortól független, de fiatalabbakra jellemző kockázati tényező.

- Miből következtethet a páciens a csontritkulásra, melyek a legjellemzőbb tünetek?
- Kezdetben meglehetősen tünetszegény a betegség. Sokszor az első kis erőbehatásra bekövetkező törés hívja fel a figyelmet a bajra. Néma járványnak is szokták nevezni. Fokozott fáradékonyság, testtartás romlása lehet figyelmeztető jel. Léteznek az interneten akár laikusok számára is hozzáférhető kockázatfelmérő kérdőívek. Ha az értékelés pozitív, érdemes orvoshoz fordulni, elsősorban a háziorvoshoz, aki a megfelelő beutalókkal el tudja látni a pácienst.

- A tünetekkel a betegek szakorvoshoz fordulnak. Hogyan zajlik a diagnózis felállítása, milyen orvosi vizsgálatokkal határozzák meg a csontritkulást és annak mértékét?
- A kockázatfelmérő kérdőív kitöltése után általában egy műszeres vizsgálat következik, ahol a test bizonyos csontjainak – általában a combnyakak, ágyéki csigolyák és a csuklón az orsócsont - ásványianyag tartalmát tudják mérni. Ezek a csontok törnek a leggyakrabban oszteoporozis következtében. A mérés eredményét a maximális csonttömegtű fiatalkori átlaghoz, ill. a korban és nemben passzított átlagnépességhez viszonyítják. Ezek a számok – a T ill Z score- a csont ásványi anyagtartalom csökkenésének mértékére engednek következtetni, amely szükséges, de nem elégséges feltétele a diagnózis kimondásának. Ezen számok és a kórtörténeti adatokból (kérdőív) nyerhető információk alapján kiszámítható a törési rizikó 10 éves tartamban. Ez az érték a FRAX. Ez a klinikai gyakorlatban elterjedt, s jóval jobban használható. Röntgen és labor vizsgálatok, s természetesen az orvos fizikális vizsgálata, értékelése is szükséges a megalapozott kórisme felállításához, kezelési terv kialakításához.

- Milyen terápiás eljárások állnak rendelkezésre a kezelésére - gyógyítására? Továbbá a folyamat csupán csak lassítható, megállítható, vagy akár vissza is fordítható?
- A tudomány mai állása szerint a primer oszteoporozis maradéktalanul nem gyógyítható meg, de kitűnően kezelhető, s egyensúlyban tartható. A páciens tünet és panaszmentes lehet akár évtizedekig, s az életminősége sem romlik. A csontritkulás egy csont anyagcsere betegség. Tehát hasonlóan kell elképzelni, mint a diabetest, amely szintén nem gyógyítható meg, de igen jól kezelhető.
Kitűnő gyógyszereink állnak rendelkezésre, melyek között a csont újdon-képződést segítő szerünk is van, melyhez emelt TB támogatással lehet hozzájutni.
Ezen kívül a megfelelő életmódbeli javaslatok betartása igen fontos az életminőség megőrzése szempontjából: a gyógytorna, a gyalogolás, a diéta…

- Hogyan írható le általános esetben a kórlefolyás?
- Kezelés nélkül a szaporodó törések másodlagos betegségekhez, életminőség romláshoz vezetnek, mely az élettartam jelentős rövidülését eredményezi. A megelőzés, ill. az időben megkezdett, s rendszeres ellenőrzés mellett tartósan folytatott gyógyszeres kezelés, megfelelő D vitaminpótlás, megfelelő kalciumbevitel - táplálék vagy tabletta formában – a rendszeresen karbantartott és végzett gyógytorna, a kísérőbetegségek hasonló karbantartásával együtt jelentős minőségi élettartam növekedést eredményezhet.

- Feltételezhető, hogy a megelőzésen jelentős hangsúly van. Milyen szerepe van az egészséges életmódnak, a kalciumban és D-vitaminban gazdag táplálkozásnak. Elegendőek a természetes tápanyagok az egyensúly fenntartásához, vagy mindenképpen javallott vitaminkészítményeket is alkalmazni?
- A megelőzés itt is, mint minden más esetben alapvető fontosságú. A helyes életmóddal akár meg is akadályozhatjuk, hogy a veleszületett hajlam klinikai formában megjelenő betegségként jelentkezzen. A napi 1000 mg kalcium bevitelét hangsúlyozzuk. Csak akkor kell külön tablettákat szedni, ha ez a mennyiség a táplálkozással nem kerül a szervezetbe. Felmérések szerint a magyar felnőtt lakosság átlagos kalcium bevitele a táplálékkal 600 mg. Ezért szinte rutinszerűen javasolják az orvosok a pótlást.. Citrát, só formájában egyszerűbb az alkalmazás, és jobban hasznosul.
A D vitamin ezen az égövön általában nem diétás kérdés. Nem tud az ember annyi tőkehalmájat megfenni, hogy táplálékkal pótolja a hiányt. A napsugárzás összetétele erőssége az éghajlatváltozással megváltozott. Ha napon tartózkodunk, fényvédő krémet használunk nagyon helyesen. Így az európai népesség – beleértve a mediterrán országok lakosait is - általában D vitamin-hiányban szenved. A vitamin azonban igen könnyen és olcsón pótolható. Napi 1000-2000 IU mindenkinek ajánlható.
Köszönjük Főorvos Asszony, hogy rendelkezésünkre állt. Jó egészséget!

Dr.Halász Katalin reumatológus honlapja